(Babits tíz éve halott)

A nagy, a szörnyű toroklobbos,
a zordon Jónás – Atyánk, halott.
Platánok néma lombja s bokros
kökény közt, hol a forrás ragyog

és verset írt, ott tudja minden:
most „elzengtek Szapphó dalai”.
Átkos a sors, mely porrá törte,
s ki gyáva porára hajlani.

Forró szájjal kiáltom neved.
Rózsák nyílottak sírod kövén.
Tavasz van. Virágsziromhullás.
Emberek helyett sír a kökény.