Lukas májú Károly,
nyelved mint a ráspoly,
mit reszelne rajtam
ilyen tömlöcaljban?

„Értelem meg ép ész” –
hátha úgy jössz: épp mész?!
Nem érted a nyitját:
virágibb, ha ritkább.

Ki tudná, mi józan,
ami forgandó van?
Nem józan – de bűvös:
magad rakd a tűzhöz.

Vers? – Szültödig lámpáz.
Visszanyúl, jó rámpás:
zsákolnak a képek
(daróc, s madárfészek!),

zsákra zsák csak hízik,
százig-e vagy tízig –
nézve nézd csak mindet
– réttel tömi inged.

Nem, nem a láng – mása:
teletöm parázsa.
Mit tehet a foglár?
Látná, hogy – Nap volnál?

S gömb, gurulsz a fénytől.
Versből állsz meg én-ből.
Föld fölött sötétből.
De följebb: az égből.