Ó, most elrepülni kéne,
vagy kiégetni a szivem.
De tiszta helyettem a hó
s én rügyes mosolyom viszem.

Viszem, mint egy parasztfiú.
Hátán a hold, s Nagykarácsony,
feje fölött angyalokkal
úgy örül, mint száj a szájon.

S megy és megy a hómezőkön.
Róka surran – oda se néz.
Farkas villan, medve dörren,
s megy és megy, és oda se néz.

Falu fut el falu után
s a feszületen nincs a bús
tövises úr a temetőn:
anyja ölén alszik Jézus.

S megy tenger s föld közt, mint akit
a csillagok uszálya ér.
S a vége – bárhogy is kereszt –
Betlehem lesz. Ő odaér.