Elnyúltan fekszik. A szája is közel.
Nedves combjával guggol közénk a homály.
S hogy vonagló lázzal magához ölel,
rám néz. Tekintetében kéje s keresztje.
Szája piros poklából a részeg fulánk:
sósavas borával ingerli vaddá
két duzzadt ajkát nyelve. Az alsó: Pszüké
a nászon. A felső maga az Isten.