Teletelni zenével, dallal,
egy szellős, nagy, nyitott koporsót
kibélelni puha avarral.
Szerettelek, kísért a szájad.
Ne vesd nekem többé ruhádat,
ne hordd nekem a karcsú korsót
harsanó, hamvas, édes karral.

Bokádnál járnak a viharok?
Lábad nyomában füstöl a tűz?
Csak nyugalommal bontsd rám karod.
Szerettelek – szádon hal vágyad?
Mint a hegy, mit barlangok vájnak,
elénk dőlnek tavasz és az ősz:
jöjjenek a nyomtalan napok.

Teletelni zenével, dallal.
Egy szellős, nagy nyitott koporsót
kibélelni puha avarral.
Tudjuk, szemünk rá ha téved:
öléig tart, rövid az élet.
Fogd velem! Csípd fülén a forgót,
s vágd vissza: istené a kardal!