Ilyenkor jártam a határt.
Kutyám kisért. A hó hevert.
A helység füstje elrepült.
Csönd volt, talán szivem se vert.
Lám, megfagyott, mint gyenge fürj,
megfagyott az egész határ.

Előttem puszták, jegenyék.
Sötét és csillogástalan
ágyán kikel a jég: a szél
szétdobálja gyönge szavam,
fák titkos ágain zenél.
Dermednek puszták, jegenyék.

És nincsen, nincsen ember itt.
A lány, akinek bíborát
meggyűrtem – fogtam: széthasadt,
a szétvonagló száj borát,
nem csókolhatod rám magad!
Nélküled minden emberibb.

És nincsen, nincsen ember itt,
a cserzett agg, a pipafüst
kénes kígyói közt a szent!
Te álpróféta! színezüst
díványoddal de messze lengsz!
S nélküled minden emberibb.

És nincsen, nincsen ember itt!
Apám, a sápadt katona.
Kökény-szemében napsugár.
Maszkját nem vette le soha.
Hamuját hordja aszu nyár,
s nélküle minden emberibb.

Lehel a puszta, süt a hó.
Még kit tagadjon meg a vad?
Bársony ölü pillanatok,
kiszakítom magamat:
ne kössön se kéz, se kapocs!
Lehel a puszta, süt a hó,

kutyám kisér, a tél hever.
Nem koporsó! Nem ravatal!
Sötétlő mélyén titkait,
ezért a vágy, a szárny, a dal,
megoldja már a láz, a hit.
Kutyám kisér, a tél hever.

A szél seper, s csak jegenyék
hordják a munkás kéz nyomát,
emberi álmot, vágyakat,
míg álmodva tárom a brokát
végtelenbe szárnyamat,
s néznek utánam jegenyék.

Tó habját látom. S azon túl
tavaszt, menyasszony-fáival.
Szőlőt kapáló lány nevet,
találkozom egy férfival,
apámnál bölcsebb, délcegebb.
Domb alját látom aranyból.

Tornyok alatt a szüretet.
S édesanyám a rózsafák
alatt fekszik a heverőn –
hulljon az édes rózsa rád!
fiút szül majd a szeretőm,
hajamba túró gyereket.

Így álmodom. S ha riadok,
a pusztaság fehérbe vont
földjén zokogás a dalom.
S ki megtagad, s átkozva ront,
vágyom hozzád, Társadalom.
Kutyám vonyít, fölriadok.

Megtalállak, Paradicsom!
Hej, vissza! Pattog, süt a hó.
Ott vár a véres, szép tavasz!
Ne a semmin légy hóditó!
Ott izzó tömbben hűl a vas,
és épül a Paradicsom.

Ilyenkor repültem vissza.
A helység füstje lebegett.
Az ablakokból fény áradt.
Szépnek daloltam szennyedet.
Beteljesültek a vágyak.
Szívetekig szálltam vissza.