Csupán arra szorítkozom, ami a két kötetbe rendezett vaskos könyv jegyzeteiből, illetve korábbi verseskönyveim újra közreadott utószavaiból nem derülne ki. Ilyen lehet a könyv szerkezetéről néhány szó. És e keveset világosabbá tevő pár adat a múltból.

Versesköteteimet 1966 és 1988 között (azaz 37 és fél éves koromtól 59. évemig) a Szépirodalmi és Magvető Kiadók jelentették meg. Az Ördöggolyót 1966-ban (a Fejek felemelésének házát – egyetlen kivételként – magam adtam ki 1971-ben), az Óceán alatti hajnalt, 1977-ben, az Ezüstöntőt 1978-ban, a Madárszülőmnek szárnyát 1980-ban, az Erotikus kánikulát 1982-ben, Ha a lónak szárnya vant 1984-ben. A Farkasa gyomrában lakik 1987-ben, a Minden nagyság emlék pedig 1988-ban látott napvilágot.

Életműsorozatom 1993-2006 között a következő verseskötetekből állt: A tengerre vetett ágy, 1993; Relief egy fegyházról, 1993; A Napördög Firenzében, 1994; Az ibolyántúli ember, 1995; A szentek bevonulása a városba, 1996; Szép korom, 1996; A tűzevő öregkora, 1998; Római toronyzene, 1999; Ünnepély a nagy üvegverandán, 2004; A halhatatlanság nyomvonala, 2005; Mindannyian szomjazunk, 2006. Életműkiadóm a Stádium. A 3. és 4. kötet társkiadója a Cserépfalvi, illetve a 7. kötet társkiadója az Orpheusz volt.

A rendszerváltás óta megjelent további versesköteteim: Hívás, 1997; Időaranylás – összegyűjtött itáliai versek I-II. kötete, 1999; „Örök arcunk” – 1956, 2006; Nyitott átjáróház, Trikolor Kiadó, 2006; Gí fotóalbuma: Nyárdélutáni Hold Rómában, 2003; Gí fotóalbuma: Káprázat Velencében Kárpáti Kamil verseivel, 2007. (A Trikolor-köteten kívül a többi Stádium kiadás.)

Meg kell említenem a soha sehol meg nem jelent első kötetet, a Hajnali gyümölcsöst 1949-ből, mely év a letartóztatásom és 7 és fél évig tartó börtöneim nyitánya volt.

Amikor 1966-ban másodszor jutottam el első kötetem (Ördöggolyó) megjelenéséig, 37 és fél éves voltam. Csupán tucatnyi 1950-es vagy korábbi évjáratú versem kerülhetett kötetem lapjaira.

Rá kell mutatnom, hogy csupán életműsorozatom 12., 2005-ben megjelent kötetében (A halhatatlanság nyomvonala) láthatott napvilágot 1949 előtt írt verseim túlnyomó többsége; ekkor már 77. évemben jártam.

Összes verseim összeállításánál – többek közt – ezek miatt az előzmények miatt sem tudtam (de ha tudtam volna sem akartam) köteteim addigi egymásutánjához, sem pedig a szerkezetükhöz ragaszkodni.

Összes verseim könyve 6 verskötetből és egy kétrészes képes prózakötetből áll.

Az Ifjúkor (1942-1949) és a Politikai börtöneim (1949-1956) viszonylag szoros lineáris időrendje az Alvilág (1956-1969) kötetében már föllazul. Ciklusok jönnek létre belső időrenddel. (Pl. Ballada a társunkhoz készülés órájáról, Átlók).

A negyedik kötet, az Egyetlen vészkijáratot ismerek már azzal fölrúgni látszik a linearitást, hogy három évvel korábbról kezdődik, mint ahogy a 3. kötet befejeződött. Majd helyet szorít – a magáéból! – egy olyan kötetnek, melyet érintetlen szerkezetével találunk ott, Kakastó számig ér címmel és megjelenése dátumával, 1977-tel ellátva. Ahol a tömbösödés, a versek kölcsönösen egymást hívó vonzereje ragasztja össze a ciklust, az idő megfeledkezik a számolásról. Abbahagyja és újrakezdi. Vagy az egyidejűséget két ágra szakítja. Pl. hazaira meg itáliaira.

Hazai lesz (amennyire csak telik tőle) az 5. kötet, A Meglékelt Homokóra, itáliai pedig a 6., az Időaranylás (az 1999-es összegyűjtött itáliai versek szerkezetét is érintetlenül hagyva).

A „hetedik”, kétrészes prózakötet kisebb fele az 1-5-ig verskötet jegyzeteit és régi fülszövegeket, utószavakat és az eredetileg 2008-ban kiadni tervezett noah-noah kötet kísérő esszéjét, A noah-noah zónát tartalmazza. A tervet áthúzta betegség és gyalázat. De az Összesben A Meglékelt Homokóra (és valószínűleg költői pályám) lezárásaként, elkülönülő kötetszerkezetben, noah-noah verseim is a helyükre kerültek.

A próza több mint 200 oldalas nagyobbik felét foglalják el az itáliai jegyzetek (ugyanúgy, ahogy az 1999-es Időaranylás II. kötetében).

KK