Gélam bibliai története az Átlósutcaival

Az Átlósutcai
a harangos terem elé állt
zenét hallani.
Gélam nyitotta meg a karnevált.

Ruhája levegő
után kapó csengők sora volt.
Ekkor a festő epedő
arcán átlebegett az esti korahold.

Amikor meglátta,
Gélam kitárta, mint a kaput.
A szem gyertyafénnyel teli kastélyába
ágyat állított, hajó alakút.

Az Átlósutcai,
úszva érkezni vélte a fűszerszigeteket,
pálmák tollait,
mikor az ágyék mélyén az utolsó csengő nevet.

Rég nem ült a többi szárnyán:
karról, lábszárról, mell közül esett,
csak ez az egy cseng-bong, mint elkóborolt bárány,
ki puha dombok alján talált jó füvet.

Kerekedik keresni a pásztor.
S reggel a szakáll áldozati füstje alól,
már nem a csengő,
a megtalált kicsi jószág alvó szuszogása szól.