Elátkozlak kamaszos nagyhajúság!
Modern és pipogya tetszetősség!
Bíbor papucs és selyem álarc. Húsát
lobogtatja a tűz most. Már a tűz ég!

Belepöccintett láng, te, olajfolyón.
Most tanuljak látni, ha pernye ver?
Ha vörös gyűrűin forr a szemgolyóm
s fekete árkokból tör az este fel?!

Fenevad-lombok közt az égő tájon,
madárijesztő a „kölyök” helyett,
elátkozom most merész kamaszságom,
hajamban a babérleveleket.

Átkozlak átkos Anna-szájú szellő!
Szalmagyűrűs pünkösdi menyasszony!
Csak teérted nyúlt a merészségem,
ahelyett, hogy csillagot szakasszon.

Éretlen szerelmem, hó Észak-sarka!
Mire hajszoltam idáig a szánt?!
Fölfedeztem – hosszú hajam barma! –
a közömbös végtelent, itt, haránt.