1

Hó-puha lépés.
Fény, zene porzik.
Vadak agancsán
hajnali vízcsepp.
Füstölgő forrás,
párolgó szikra.
Ilyenkor jársz itt,
ilyenkor lépkedsz
Öröm-kísértet.

2

Olyan, mint húszezer méter magasban repülőraj.
Olykor súlyos tócsaként a fekete pontok
felragyognak, mintha az ég kapna lángra.
De a közelibb fekete pont:
pettyes-csónakú katicabogár
vézna segédmotorján eléje zümmög. És elfedi.

3

Volt-nincs. Kísértet.
Ő maga sohasem.
Sohasem egészen.
Helyette bámulhatsz
bogarat, férget.

4

És mégis, mint szitakötő hidroplán, leszálló,
a víziszán-lábú, amikor újra a vizet szabja,
a kikötőben a mozdulatlan oszlopok
árammal telítődnek, száguldás ritmusával,
s mindegyik e csillagtáncban liheg,
a mély, agyagba vert falábtól
az üszkösödő oszlopfőig.