A botrázó ifjúság nyelvet ölt.
Öregember úszik az álom
kietlen csatornáiban.

Mellszőre nem kunkorodik,
mint víg malacfarok,
vagy órarugó, a táncos
és mindent futásra intő.

Így püspök-kezekből kiejtett
fehér pásztorbotok
görnyesztik csigafejük
a bűnhődés hamujába.

Látszat, hogy messze tekint.
Tekintete,
mint idén a hideg
szétpukkadó fémes tartályai.

Elhagyott,
mint a szeptembervégi
deres fürdőruhák.

Ilyen hidegek
az üres fürdőköpeny
bolyhos bensejének zúzmarái.