Kocsikeréken négy viharlámpa
(úgy rémlik) himbálózva világít.
Fellobbantja az árnyék indáit.
Mint a hegy mögül, terjed a lárma.

Mint víz alól. Ha csatornaüreg
patkánykaparással majd megtelik.
Vállak mögött muff-testek kergetik
egymást a repedező szögletig.

S itt is, ott is, mintha fejből nőne
Kakastó nádasa pipafüstből,
rossz márga-arcon álom ezüstöl,
mint halott halálon túl nőtt szőre.

S micisapkás és kendőbe rejtett
alakok egymáshoz támaszkodva,
mielőtt mindent megesz a rozsda,
a félálomtömeg táncot lejtett.

S óriás muffok ahogy a falakon,
gerendákon egymást verő szelek,
egérfogórács árnyékú kezek
repülnek át számra hullt hajamon.

Gramofon zenét tölt fuldoklóba,
tölcsérnyálában fürdeti tested.
Csizmák dobognak, vének lihegnek,
mint ha ketrecet környékez róka.

Nyúlós, édes muzsika-ökörnyál
hosszan uszályoz szoknyán, kézfejen,
guzsbakötöttekkel megtelt verem
mézga-sűrűjén pincér botorkál.