Égben a nap – a kápolna mögül kidugott
meszelőfej, orrtalan színpadi bábu!
Imbolyog még s visszaijed.
De cserepek hátán fennakadt fénye zizeg,
a sok bogármuzsikájú.
Kinyújtozkodnak, összesimulnak,
cigánykerekük pörög a szélben,
összefogódzva úgy lovagolnak,
angyalhaj-fényűt pisilnek a mélybe.
Feketére fogy a hó irígy ezüstje,
a falak oldala ázik,
a fák gallya-koronája –
fülem elé hajló hóvirágot
tűzhetek hajamba nemsokára.