Ülünk vékony lábú széken, teraszokon.
Kőkemény napsugárzás az alkonyat homlokában.
Temető-kocsid fából faragott angyalai
ártatlanul fölhúzzák térdük,
fölkínálják az estét.

Ül az Átlósutcai fekete szalonzakóban,
mint múmiakötésben,
vagy megfeketedett hóban.
Slim, Balzámné csatornáján
egy zongorán hegedül.
Ül az Aranycipőjű
cipőtlenül.

S akiről kiderült, hogy idetartozik,
kik fából faragott angyalaidnak udvarolnak,
s tudják, a holdfényben ki következik,
míg az ezüst szárnyak rajtuk becsukódnak,

az ég alján,
teraszokon,
ölükben tartják
temetetlen lelkedet.