Truman Capote novella

A motor duzzadó erejü, vad
tornászcsapata felhörög.
Ők kihegyezték lángpikáikat.
Ők borotvával metszik üstökük.

Őket nem érheti meglepetés.
Tartalék tőreik vannak.
Gázt ont, reszket a motorszelep és
feszül a szél a bukósisaknak.

A pont-célt átütni lapockádon.
A kirakat üvegében,
a félmeztelen próbababákon.
Gázolás. Gázolás. Ez az éden.

Néha nyomukban, hallják, morajlik,
hallják, a sziréna hevül,
és páncélautósor patakzik,
tankok orrszarvú oszlopsora dől.

És fölrobban a látóhatáron
az utolsó állomás.
Pozdorjává tört keretben álom.
Sapkát le, ha itt a leszámolás.

Szakad a benzingőz géplovukból.
Oroszlánszívük remeg.
Hallják, metszett torkú flóta mordul.
Hajtja a láncrafűzött lelkeket.